Gyermekkori emlékeimben a plébános, az
előző nap (Gyertyaszentelő Boldogasszonykor) szentelt két gyertyával keresztet
(X alakot) formált, s azt hozzáérintette a torkunkhoz, hogy védve legyünk a
torkoknyavalyákkal szemben.
Szent Balázs püspök egyik
legendája szerint, egy szegény asszony egyetlen malacát elragadta egy farkas,
ám ő a farkassal visszaadatta a malacot az asszonynak. A kanászok
védőszentjüknek tartották, őt hívták farkasok fenyegetésekor. Azt tartották
róla, a pusztában élt egy kőlyukban, ahol ha beteg állatok felkeresték, akkor
meggyógyította azokat. Madarak hozták neki az ennivalót, azt mondják ő
parancsolt a madaraknak.
Különös ez a nap itt, a Vízöntő
időszakának kezdetén. Legendái alapján első olvasatra a Kos, Bika időszak közt
volna helye, hiszen állatai egyértelműen arra az időszakra vonatkoznak. A malac
a Bika keleti megfelelőjének a disznónak fia, a farkas pedig a Kos második
Holdháza, csakúgy, míg a Griffmadár a 3. Holdház. A Bika az ember
mikrozodiákusában a nyak/torok jelölője, a kos pedig a fej/homlok jele. Mit
keres itt ez a Szent? A Vízöntő paradoxon itt is a magyarázat... jövőbelátás, időugrás... nevezzük bárhogyan, nagyon is a helyén val.
Ehhez úgy vélem egy nappal
korábbra kell visszatekintenünk. Február 2-án, Gyertyaszentelő
Boldogasszonykor, Mária bemutatta gyermekét a templomba. Vagyis lezárult egy
időszak, a gyermek, aki a leggonoszabb ártó szándékoknak volt kitéve, immár
felkészült, bemutatásra került. A vízkereszt utáni 27-28-ik napon (1 Holdhónap)
a bennünk élő fénymag kilépett a nyilvánosság elé. (Születésétől pont 40 nap
telt el – ugyanennyi ideig tart a húsvét előtti nagyböjt is.) Immár megáll
lábán, „bármilyen” körülmények között is! Az újjászületett fény tehát a "látó" emberek elé lép, akik közül egyik kezébe veszi és ezt mondja: "Íme a világ világossága." Egyfajta megerősítés ez a tisztánlátók felől, az új ember sorsára vonatkozóan. E gyermek - ki bennünk is újjászületett - nem csak megáll, hanem megmutatja nekünk,
mintegy előrevetíti a halhatatlanságot itt, a gonoszjáró, halálhozó időkben is!
Szokták írni Szent Balázsról, hogy a „megújuló vegetáció”
kedvelt védőszentje. Messze túlmutat ezen ez az ünnep! A megújuló vegetáció a
Kos idejében „robban” ki magházából és indul neki az életnek. Ám Balázs püspök a
Bikában végzi el jó cselekedeteit! (Hiszen ide való a torok védelmezése és
malacok, disznók védelmezése is.) Ő már ura a felfelé törő életnek! Ura a
farkasnak és a ragadozó madaraknak is és előrefelé mutat, a teremtő, gyarapodó,
visszafordíthatatlanná váló új élet felé. Megmutatja a húsvétkor halálba való
elragadást (a malacot elragadó farkas) és a feltámadást (a malac visszakerülése,
az élet továbbfolyása).
Ő maga a pusztában egy kőlyukban
(barlangban) él. A pusztában, vagyis a körkereszt középpontjában, a barlangban
azaz a „bent”-ben. Madarak táplálják,
az égből kapja „táplálékát” hiszen ő maga is a test-lélek-szellem egészségéből a szellem megjelenítője. Az isteni tudásé.
Közvetítő ő, aki elhozza a Teremtő üzenetét, a teremtő jóslatát. Előző nap
éppen ezért a jóslatér vitték Krisztust a templomba.
Balázshoz tehát bentre kell menni. BaLáZs, a gyertya BéLéSe.
Balázshoz tehát bentre kell menni. BaLáZs, a gyertya BéLéSe.
A madarak, isterni hírhozók. Különösképp a fecskék, kik a következő nagy Boldogasszony ünnepen (Gyümölcsoltó Boldogasszonykor), húsvét előtt térnek vissza. A madarak üzenetéről egy
csodálatos filmet készített Szaladják István, címe: Madárszabadító felhő, szél.
Pontosan ezen értékekről, erről a minőségről szól ez a film, egyszerű ám mégis
gyönyörű tisztaságba bújtatva.
Valahányszor, mikor belenézel a
kútba, az aranyfonál megszakad. A Napsugárral érkező teremtői üzenet elé állsz,
és a vízben csak magadat látod. Erről szól e régi gyermekjátékunk is:
Ezt az üzenetet hordozzák a felhők és ezt dalolják a madarak is. Minden madár más és más üzenetet hoz el. Valahány madarat látsz, hallasz életedben, ők mind hozzád szólnak. Így tekintesz rájuk? Megérted már szavukat? Majd ha igen, akkor téged is ők fognak táplálni.
"Mély kútba tekinték,
aranyszálat szakajték,
benne látom testvérkémet
bíborban, bársonyban
gyöngyös koszorúban."
Ezt az üzenetet hordozzák a felhők és ezt dalolják a madarak is. Minden madár más és más üzenetet hoz el. Valahány madarat látsz, hallasz életedben, ők mind hozzád szólnak. Így tekintesz rájuk? Megérted már szavukat? Majd ha igen, akkor téged is ők fognak táplálni.
Ezen dolgozunk mi is, ehhez van
szükségünk arra, hogy megértsük és megéljük ünnepeinket. Ezért írom e sorokat
is. Ezek az ünnepek nem a hétköznapi élet szintjén valók. Nem kell templomba
mennünk értük, nem kell lakomát főznünk a családnak, még csak régi
néphagyományainkat sem kell feltétlenül újraéleszteni, gondolok itt pl. a
Balázsjárásra. Egy dolgot kell tennünk: „elvonulni a pusztába” két tevékenység
közt és imával, vagy anélkül, hálát adni a Teremtőnek, ezért a gyönyörű
üzenetért és azért, hogy mi is részesei lehetünk mindennek.
Ezek után tekintsetek ekképpen
madarakra, hallgassátok meg őket és ha tovább járjátok utatokat, felajánlva
magatok áldozatait, akkor hamarosan érteni is fogjátok. Adja Isten, hogy így legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése