Pálfordulás - január 25.

(Íródott 2014-ben.)

Ezen ünnepeknek az egyik olvasta az idő síkján, az örök időben értelmezendő. Mit tudunk Pálról? Valaki, aki hittel él, vallásának él, elhagyja azt, mert felismeri az igaz szeretet erejét. Hogyan? Úgy, hogy megtapasztalja azt. Itt válik el a hittől a bizonyosság. A székelydersi pálfordulás freskón (XV. sz. dereka) Pál lóháton ül, azaz emelkedett állapotban van. Mondhatni, kilépett a földi téridő rendből és magasabb síkon járt (révült, álmodott, meditált stb.) A freskón Pál szinte lebukik a lóról, olyan erőáradat éri. A felhőkben megjelenik Jézus Krisztus. Jézus kezéből hatalmas lelki energia folyam árad ki és ezek a  fentről jövő energiák tartják mégis meg a lovon. Szent Mihály „lovagol” mögötte, s az ő segítségével marad fenn.

 Minek az ünnepe ez az újjászületni próbáló ember számára? Az első jel, mikor fáradozásai kezdenek megtérülni. Az első észlelések, hogy amit hittel tettünk az új évben, az bizonyosan eredményeket hoz. És aki tapasztal, többé nem csak hisz, hanem egész lényével biztos dolgában. Aki pedig így tesz, az ténylegesen a szeretet krisztusi útjára lépett.

Visszamlékezés 2014-ből, "némi hasonlósággal":
Másik olvasata e napnak viszont az örök most- ban létező térben van.  Mint látjátok, a térben jan. 25-tel valami változott. (Ezen a télen először hullott jelentősebb hó.) Ám mintha farsangot tartana az ég is, visszájára fordul, szinte tréfát űz a rendből, immár második éve. Még csak most fordítja fagyba, télbe a természetet, noha ezeknek most kellene szűnnie.  Ezzel pusztítva a már-már szárnyait bontogató új életet. Sorsfordító nap ez. Csakhogy most nem a kikristályosodott, megmerevedett világ fordul a bomlás felé és az új élet felé, hanem a bomló, málladozó valóság fagy be. Megáll, hogy pár napra „felvihesse” a teremtett világ üzenetét a Teremtőhöz, jelentést tegyen a dolgok mikéntjéről, hogy aztán ennek megfelelően folytatódjon ítéletünk beteljesülése. Ez az ítélet lehet a megbocsátás és feloldozás vagy a teljes pusztulás. Magam részéről én az előbbiben hiszek. Ahogyan Somlósi mester mondja, a ma embere még teljesen alkalmatlan az utolsó ítéletre, azaz még nem végeztük el feladatainkat.

Vizsgáljuk meg tehát magunkat, figyeljünk egy kicsit a bentre. Éreztek valami változást? Érzitek, hogy most valami más az életetekben, hogy valami újnak vagytok részei?  Ne az eszetekkel válaszoljatok, hanem figyeljétek mint mond a bent és folytassátok utatokat az Ő válasza szerint. Isten áldjon benneteket!

(Frissítés:)

Folyamatában vizsgálva a jeles napjainkat, Vince után vagyunk, aki a sorsfordítás idejének első jelölője, Pál pedig ennek az örökös megtestesítője. Ténylegesen beértünk a Bak jegyéből a Vízöntőbe. A Bak csavarodott teste a forrás felé fordult, mert megjelent benne az életmag.

A Vízöntő paradoxonról bőven itt nem írok, elég annyit tudnunk, hogy a Vízöntő tulajdonsága, hogy megnyújtja a maga idejét, ráfolyik a Bakra és a Halakra is, akár a csillagos égen. Ennek köszönhető egyébként túlélésünk is, tehát ez igen fontos tény. A korábbi értelmezéseknél, ahol Remete Szent Pál és Szent Antal ikerségéről írtam, a Vízöntő Ikrek dekanátusával magyaráztam a párosság megtalálását. Ez működik a két férfi közt, mint testvéri szeretet. Ez a vizőntői, emelkedett módja a párosságban, ez meg tovább a fénnyel való teremtésig, aminek Vincével értünk a végére. De van egy sokkal hétköznapibb olvasata is ugyanennek a folyamatnak, ha az eredeti időrend szerint a Bak-ot vizsgáljuk. Ennek második dekanátusa a Bika, aki a testi élvezetek legfőbb képviselője (Piroska napjában ismerhetünk rá), a harmadik pedig a szűz, aki "sebet kap" (Sebestyén). Ezért írtam egykor, hogy választani kell, farsang vagy barlang? Testi szint, vagy szellemi?

Így válik igazán érthetővé, mit mér Vince és Pál, ugyanazon módon:

Gyimes-völgyi megállapítás szerint: „A régiek úgy tartották, hogy Pálfordulókor, milyen állatok a fődbe vannak, hogy ott telelnek, akkor akik fejvel befelé vannak. Akkor fordulnak kifelé, hogy jöjjenek a felszín felé” (Bosnyák S. 1982: 106).

Pál fordulása, ha tiszta,
Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.
(Lábadi 1988a: 294–295)

Pálnál azonban van egy többlet, csak hogy érezzük a súlyát! Ismeretes e napon a haláljóslás az ún. pálpogácsával. Minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek. A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben. 

A liba különleges helyet kapott hagyományainkban. Hajlok rá, hogy a Rák minőségéhez tartozik, és mint ilyen a turul "vízimadár" minőségét képviseli. A toll fényszimbólum, akárcsak a szalma, fűszál vagy annyi más. A pogácsa a kelő új élet szimbóluma. Ebbe helyezik a fényt és Pál megméri, történt e fényteremtés, vagy csak testi aktus. Ezt a próbát kiállni bizony nem kis lelkierő kell!

Hogyan mér Pál? A legszigorúbb módon vizsgáztatja magát és minket!

1. Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. 
2. Legyen bár prófétáló tehetségem,
   Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
   Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Mit sem érek. 
3. Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
   S vessem oda testem, hogy elégessenek,
   Ha szeretet nincs bennem,
   Mit sem használ nekem. 
4. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
   A szeretet nem féltékeny,
   Nem kérkedik, nem gőgösködik, 
5. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
   Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 
6. Nem örül a gonoszságnak,
   De együtt örül az igazsággal. 
7. Mindent eltűr, mindent elhisz,
   Mindent remél, mindent elvisel. 
8. A szeretet soha el nem múlik.
   A prófétálás megszűnik,
   A nyelvek elhallgatnak,
   A tudomány elenyészik. 
9. Tudásunk csak töredékes,
   Töredékes a prófétálásunk is. 
10. Mikor azonban eljön a beteljesedés,
    Ami töredékes, véget ér. 
11. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
    Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
    De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait. 
12. Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
    Akkor majd színről-színre.
    Most csak töredékes a tudásom,
    Akkor majd úgy ismerek,
    Ahogy én is ismert vagyok. 
13. Most megmarad a hit, remény, szeretet,
    Ez a három,
    De köztük a legnagyobb a szeretet.

Ám Pál nem csak mér, de ha mér is nem megítél, hanem... és itt a lényeg... MEGADJA A JOBBÍTÁS LEHETŐSÉGÉT! Ha nem sikerült, akkor most még sikerülhet? Mi kell ehhez? Hát az, amit mond: HIT, REMÉNY ÉS SZERETET... de leginkább SZERETET!