Talán nincs is. Ki emlékszik
vissza ilyen enyhe télre a múltból? Talán most egy kicsit hidegebb lesz pár
napig, sőt havat is jósolnak. Jósolni én nem tudok. Elemezni a jelent, ezt
megpróbálom. A mi jelenünket, itt a Kárpáthazában.
A tavalyi évben olyan sűrű és
erős Naptevékenységnek voltunk tanúi, amilyen már igen régen volt
tapasztalható. A teremtő Atyai minőség tombolt… a befogadásra nem találó
energia pusztítóvá vált. Kiszárította a Földanya ölét, esélyt sem adva a
megújulásra. A vizek száradni kezdtek, az élet megmerevedett, kiszáradt. Mi
történik egy növénnyel, mikor testében a keringés lelassul? Kiszárad és az
addig élettel teli növény az első szélben elroppan, vagy tűz martalékává lész.
A Hold képes ugyan szabályozni a vizeket, ám úgy tűnik ekkora többletenergiával
szemben tehetetlen. Mi történik hát velünk, a mi családunkban? Hiszen mi
hozzájuk tartozunk, noha kevésszer nézünk fel úgy rájuk, mint tulajdon Atyánkra
és Anyánkra (Kettős női minőség, épp úgy, akárcsak Boldogasszony. Itt Föld-Hold.), pedig megtehetnénk, hiszen talán épp miattunk perlekednek.
Mint amikor a gyermek elfordul
szüleitől, és társait teszi meg családjának. Mikor kevés számára a szép szó,
kevés a fenyegetés, minél hangosabb és minél erősebb az, ő annál makacsabbul
fordul el a többi hozzá hasonló felé. Atyja tombol, mérges a gyermekre, az
anyára és önmagára, amiért hagyta mindezt idáig fajulni. Az Anya sír, könnyei
árvizekkel árasztják el e medencét, ám a gyermek a könnyet lesepri magáról,
gátakkal tereli el és csak megy-megy a saját feje után. Anyácska megrázkódik
bánatában (tavaly és már idén is volt földrengés hosszú évtizedek után!), de a
gyermeket ez sem hatja meg. Megy, mert hívják, hívja egy új világ, ahol
nincsenek merev törvények és határok, minden szabályozót maguknak hoznak és
felépítik azt a világot, ahol valakiknek mindent szabad és valakiknek semmit
sem. Ugyanazok az új törvények vonatkoznak mindenkire, ám az ítélettételnél
értelmezhetik azokat így is és úgy is.
Mit tehetne hát ez a két,
régimódi szülő!? Egy ideig talán még pörlekednek. Az Atya nem akar teremteni,
inkább kiszárítja az Anya ölét is, de ez így nem mehet tovább. Nem haragszik
már, csak vár. Nem először kell átélnie mindezt. Tudja mi lesz a vége. A
gyermek rá fog jönni maga kárán, hogy hibázott. Vissza fog térni. Talán még
lesz ideje visszatérni és bocsánatot kérni. Pedig már nincs miért.
Megbocsájtottak neki már réges-régen, csak nem merte hinni mindezt.
Most azonban még nem itt tartunk.
Vagyis nem egészen itt. A teremtett világban minden kör bezárultakor egy új kör
nyílik, a régi pedig „kikristályosodik”. Megmerevedik, kristályokba (hó, jég
stb.) zárva a kör üzenetét. Ezek a legtökéletesebb formák, minden üzenetek
szállítói. Ez történik minden évben. De ezen a télen, ezidáig nem és talán
eztán sem fog igazán. Ideje volna talán magunkba nézni. Mit üzenhetnénk mi most
Atyácskánknak?
Azt, hogy rosszul bánunk a
vizekkel, a földdel, a levegővel de még a tűzzel is? Az ha valaki
tudatlanságból cselekszik rosszat, bűn ugyan, de hol van attól, ha pontosan
tudja, hogy rosszat cselekszik és mégis megteszi újra és újra?! Megannyi
figyelmeztetést kap és mégis! Nincs tél, nincs fagy, nincs üzenet. Víz van, nem
éltető, hanem bomlasztó, a rothadást gyorsító víz. A szülők bizonyosak afelől,
hogy gyermekük megtér hozzájuk, ezért segíteni akarja őket. Ez már nem a párbeszéd
ideje, nem, a pusztulásé, ahol elbomlik az, ami nem a teremtett világba való és
a termékeny talajon újjászületik az Ember. Visszatér a gyermek.
Van, akinek csak egy pofon kell
ehhez az élettől, és van, akiknek ezer sem elég. Mindannyian megkaptuk már az
elsőket, kérdés, hogy mikor indulunk. És ki fogunk-e tartani végig? Ez csak
akkor lehetséges, ha mi is bizonyosak vagyunk a Teremtő jóságában, ha rá merjük
bízni sorsunk és egész életünk. Félre kell tenni a számítgatást, az ész
diktálta racionalitást, mert azzal sosem jutunk célba. Ha a szív vezet, akkor
nincs lehetetlen.
Mi, magyarként ezt könnyebben
megtehetjük sokaknál. Ez nem kiváltság, hanem felelősség és lehetőség. Nem elég
tudni ezt, tenni kell. Nekünk kell az elsők közt visszatérnünk és a rend
helyreáll. A kard kora véget ért. A szív kora jött el. A medjugorjei Mária jelenésekkor, mi csupán egy rövidke üzenet kaptunk. Rövid, ám annál jelentőségteljesebb üzenetet:
„Ti vagytok a világ engesztelő
népe, éljetek e szerint.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése