A barlang felé

Folytassuk utunkat az idő síkján. A napokban billenünk át a farsangi bolondság, a közeledő Vízöntő "majomkodásán" és a remete Szentek útjára indító "vízválasztó vonalon". Ki az előbbi utat választja, annak bizony vidám időszak következik: 

"Igyunk még, mert van mit, jó ember lakik itt, 

hej, nem csörög, nem csattog, elmulathatunk itt!

Haragszik a gazda, hogy mi itt mulatunk, 

hej, vigye el a házát de mi itt maradunk!"   

Enni és innivaló akad bőven. Most fogyhat mi a disznótorról megmaradt, folyhat a bor... "a vizet ihatjuk majd máskor". Aki ösztöneit követ, az kielégítheti minden vágyát! Megszabadulhat a társadalmi "rendtől", maskara mögé bújhat és kilépve az emberi értékek korlátai közül, "kiengedheti a fáradt gőzt". Arcát elrejtve az Isteni önvalóját takarja el, s így nem kell számot adjon semmi felől. Fesztelenné válhat, hogy a húsvéti nagyböjtnek úgy vágjon neki, hogy a Bakban felgyülemlett feszültségeket elengedte, kitombolta. Ez az egyik út, mely olyan, akár a mai orvoslás, megszabadít a tünetektől. Ezzel a módszerrel, még nagyon sokáig élhet az ember, de életében valós fejlődés, változás nem fog bekövetkezni. Az egy másik út. 

Legutóbb írtam a Remete Szent Pál, Remete Szent Antal, Piroska és Szent Margit által kijelölt útról. Ki az, aki önként vállalja a lemondást, a remeteséget vagy a vértanúságot? Az, aki rá meri bízni magát az isteni ingyenkegyelemre. Az, aki magyar erkölccsel bír. Mit tesz népmeséinkben a kis kondáslegény, mikor a kisegér enni kér tőle? Odaadja az utolsó falatot is! Mit tesz Fehérlófia, mikor már nem tudja mivel táplálni az őt e világra emelő griffmadarat? Saját combjából kanyarít neki! És mi lesz velük eztán, "belehalnak sérüléseikbe"? Egy csudát! Üdvözülnek! Elnyerik a királylányt és fele királyságot! Hogy miért csak a felét, arról most csak annyit, hogy az ember e Földön itthon van, a csillagok közt otthon. Ami itthon egész, valójában csak fél. De a lényeg a csoda! A lehetetlen legyőzése! Mi ezt az utat tűztük ki magunknak, járjuk hát tovább!

A barlangról írok hát. A legtöbb mitológiában maga a fény is a barlangból születik. A bibliában Jézus nem barlangban született, mégis a képzőművészeti alkotások zöme úgy ábrázolja, legfeljebb "istállói hangulatot" teremtve köréje. Mi ez a barlang ahol a remeteséget vállalt ember Emberré válhat? A barlang, ahol örökké sötét van, ahol a legtisztábban kapjuk meg az élethez szükséges javakat (Pl. víz, levegő), ahol mindig egyenletes hőmérséklet van. De látszólag nincs fény. A barlang Földanyánk öle, mely magzatként ápol minket. A barlang másfelől a BENT, a belső önvalónk, a legbelsőbb énünk, ahol a teremtő énünkkel kerülhetünk ismét kapcsolatba. A barlang a mi legbelsőbb fényünk! Ahogyan a Boldogasszony is kettős női minőség, úgy a barlang is kettős minőség, és bizony ismét női, óvó minőség. Ha nőként készek vagyunk Boldogasszonnyá válni, férfiként az ő oltalma alá kerülni, akkor otthonunk barlanggá válik ez időben, mely védelmet nyújt az ösztönvilág zajos farsangja elől. De ehhez férfi és nő egysége kell! (Már csak a gyakorlati okok miatt is: pl. közös táplálkozási, tisztálkodási rítusok stb. elfogadása végett.)

Fontos tudnunk, hogy az ember a barlang szentségét bemocskolta, és a jelenben bizony a Platón által megfogalmazott módon működtetik azt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat

De tudnunk kell azt is, hogy minden szentélyként működtetett barlang mágikus erővel bír, ezáltal képes a fizikai test teljes "újraprogramozására". 

A fenti szentek elhívása a belső barlangból szóló kiáltás volt, mely üzenetet képesek voltak megérteni. Sok helyen írják, hogy "lemondtak földi javaikról", mindenüket a szegényeknek adták. Csakhogy ők föláldozták földi javaikat, mert nem hittek Istenben, hanem bizonyosak voltak benne, hiszen Őt ismerték fel lelkük barlangjában. Mint a kis kanászlegény... tudták, hogy áldozatuk csak akkor tűnik veszteségnek, ha az ember nem bízik isteni önvalójában. Arra tanítanak bennünket, hogy legyünk biztosak mi is, a belső fényben! Hadd idézzem Tihanyi István Nimród üzenetét, melyet nekünk szán:

"Légy Ember, ez az Út, ami maga a cél is, s ehhez a legjobb eszköz légy Magyar

S ha azt mondom magyar

tudd azt mondom mi magunkban,

ha azt mondom mi mag-unkban,

tudd azt mondom a Világban,

ha azt mondom világban,

tudd az azt mondom a Fényben

ha azt mondom a fényben,

tudd azt mondom Szer-etet-ben

ha azt mondom szeretetben

tudd azt mondom Ten magom-ban

ha azt mondom tenmagomban

tudd azt mondom Istenben

ha azt mondom istenben

tudd azt mondom a

Kör -be zárult."

Megvan-e az elhívás bennetek, s hiszetek e magatokban, hogy ezt az utat válasszátok? Mi kell hozzá? Semmi, szó szerint. Vonuljatok családotokkal házatok barlangjába a mai majomkodó világ elől. Éljetek szerényen, tápláljon benneteket 1/3 részben az étek, mely élő és életet adó legyen, 1/3 rész víz és 1/3 rész a hála, amiért ezt az utat járhatjátok. Vagyis a gyomor "harmadát" hagyjátok szabadon, hagyjátok, hogy a szer-etessen. A csodát odabenn éljétek meg, imával és alázattal. Imádkozzatok úgy, ahogyan Paksi Zoltán tanította ( a következő bejegyzésbe beillesztem).  A fenti szentek legendáik szerint állandó kísértésnek voltak kitéve, és bizony ennek vagyunk mi magunk is. Ők mindig felül tudtak kerekedni, mert minden cselekedetük a barlangból indult és oda tért vissza. E szerint kell tennünk magunknak is. A hamvazószerdáig tartó igen hosszú időszak alatt ezeket a kísértéseket kell legyőznünk! Bizony nehéz időszak lesz, de könnyűvé válik, ha a belső barlangunkból bizonyosságot nyerünk. Legyen így, azt kívánom!

Ui.: Ugye mennyi csodát rejtenek a "hétköznapok" a teremtett világban? Minden napnak üzenete van. Minden nap van valamiért, és mindannyiunk számára így van ez. Személyesen Neked "megadatott" a mai nap is, hogy mit kezdesz vele, az csak rajtad múlik. Ha valóban azon vagy, hogy fejlődj, akkor minden nap egy csodálatos ajándék. Éljetek vele, hiszen ezért kaptátok!