"Egy Veronika nevű hölgy megsajnálta utolsó útján a saját majdani keresztjét vivő Jézus Krisztust, aki már éppen eleget szenvedett, mielőtt a keresztre feszítették volna. Az utcán korbáccsal hajtott, vérző ember látványa megindította a nőt, és amikor a menet odaért melléje, Krisztus térdre rogyott. Veronika a kendőjét Jézus arcára szorította, hogy felitassa verejtékét és vérét. Így került volna a kendőre az egyetlen fennmaradt és hiteles arckép Krisztusról (ne feledjük, hogy a nem kevésbé híres torinói lepel már a halott Krisztus alakját és arcát őrzi).Egy fontos különbség: míg a torinói leplen érthető módon Krisztus szeme csukva van, hisz nem élt már, mire a lepelbe került –, addig az eredeti Veronika-kendőn az élő Krisztus nyitott szemmel néz ránk."
Veronika napjának miértjét sem igazán értetnénk meg a hagyományainkban egészen sokáig fennmaradt szokások segítsége nélkül. E napon az asszonyok tojásfehérjét csorgattak a gyermek mosdóvizébe, s ezzel mosták meg arcukat, hogy mindig szép, fiatalok maradjanak.
Az eddigiek értelmében van valami ötletetek a miért-re?
A megoldás itt is, mint előző napokban mindig a Vízöntő-paradoxon. Még elvileg a Bak időszakában járunk, de a Vízöntő áthatja ezt, mondhatni ráfolyik. Ez egy időszakadékot hoz létre, amint át érezhetővé válik a szemközti Szűz hatás. Az ábra:
Tehát előttünk a tojás.Az időszakadékon át a Szűz hatása érvényesül, csakúgy mint a Balázs napi medvénél. Írtam, hogy a nyárvégi "kétasszony" közti tojás karácsonyig eláll... nos itt ezt a képességét a vízöntő vizében kamatoztatja, de ez nem hat mindenkire, csak a "szüzekre", azaz a gyerekekre.
A Veronika kendő ebben az értelmezésben egy Szűz számára hátrahagyott lenyomat, egy tükröződés, amin a nyitott szemű "világ világossága" néz le ránk. A szenvedéslenyomat itt a Vízöntőben a szaturnuszi jelenlétet mutatja.
A tisztánlátás, az időtlen jövőbe tekintés, a fátylak lehullása... mind e nap lehetősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése