A téli napforduló... az év kezdete. A fény újjászületésével indul az új év, mely a legnagyobb ünnep a teremtett világban. Aztán Ádám és Éva napján, Jézus születése napján az emberi lét újjászületése valósul meg. December 25-én a család egysége, szövetsége valósul meg. Az anyag statikus állapotba rendeződve vár. 26-val mozgásba lendül. 26-a István napja. A nyári napforduló előtti három nap Nimród koronázásának ünnepe. A vele szemközti ünnep ez az István nap. Azaz a korona itt is szerepet kell játsszon. István (mely név koronát jelent) által megjelenik a korona, s másnap működni kezd Jánosi minőség.
Milyen ekkor ez a minőség? János a nép fia, aki elindul fölfelé az égigérő fán. Valahogy így.
István mozgósít (ez a regölés kezdőnapja), János programot ad... ő a szeretett tanítvány. A szeretetet viszi végig az életfán. János jányos. Miért? Mert még nincs testesült férfi minőség, a férfi is nőies lelkiségű.
János napi köszöntő részlete:
Míg fenn lesz az égen
Csillagod abroncsa,
Az Isten áldását
Mindenkor rád ontsa!
Melyik lehet János csillaga? Talán a Vénusz.
János után megjelenik a racionális - kissé hitetlenkedő - Tamás képében 39-én. Hogy jön ide? Ehhez már kell a korona képe:
A korona abroncson János a függőleges kereszten mozog. Az égi kapun át indul... a teremtő képén át, majd Jakabon át, harmadjára Tamásban tér vissza. Ő az új esély. (Pl. Jónás, aki el akart menekülni az Úr küldetése elől, 3 napig volt a hal(ál)ban, s onnan imával megerősödvén tért vissza, s immár vállalta az úr akaratát. Ezért kell János után Tamásnak eljönnie. Mert ha János nem tudna végigmenni a fán, akkor leesik... de visszatérhet Tamásban, aki immár
(Sosem egy konkrét személyről van szó, hanem a névhez kötődő életfeladatokról. A János név egy sűrítménye János apostol, Keresztelő Szent János, de Jónás próféta létezésének is.)
János (dec 27) által működni kezd, 29-én Tamás napján is...
Másképpen szólva:
Estebán! Este van, setét este. Angyalt láttam nem is messze. Glória! Koszorú ragyogott fején… vagy korona? Fény áradt felém… felfelé mutata. Este van, van a fény, Isten egy, egyben van ő és vagyok én. Isten van, István! Tenmagad vagy a fény, glória ragyog ősök fején. Isten apám! A legnagyobb kegyelem, hogy magyarul szóla szám! Uram Atyám! Megnyitád felettünk az ég kapuját karácsonynak áldott napján, s fiad után hozzánk küldted apánk, Istvánt. Isten van. Isten fény. Esti fény. Fénykorona a világ setét éjjelén!
Volt egyszer egy szegény ember, annak három fia. A legkisebbet Jánosnak hívták. Aztán jön egy hívó szó, egy lehetőség... ami legalább egy szép feleséget, fél királyságot ígér. És János elindul azon az úton, melyen előtte mindenki elbukott. Csak a jó szíve vezeti, de míg az vezeti, addig "jó tett helyébe"... és a jó vele van. A lehetetlent is teljesíti, megmássza az égig érő fát és elnyeri méltó jutalmát.
János itt indul útnak, az évkör alsó élén, itt mászik fel az életfára, Tejút-ágra. A fa tetején Szent Iván várja, a nyári napforduló... ahol a kis Jánosból előjön Keresztelő Szent János, s eléri a szakrális uralom legmagasabb csúcsát mikor azt mondja: “Néki növekedni kell, nékem pedig alászállanom”...
Minden férfiban van egy János, aki egyszerű és tiszta, jószívű és jószándékú, talán nem is erős, inkább "lyányos". Ha megtaláljuk őt idebenn, akkor miénk lehet az a fele királyság!
Kedves férfitársaim, ideje elindulni szerencsét próbálni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése