2015. december 1., kedd

Gyerekdalok

A gyermekdalok - és játékok szintén hordozzák az égi üzeneteket. Itt pár példa áll a Nyilas jegyhez.

1.

Hej, Vargáné káposztát főz,                        
Kontya alá ütött a gőz,
Hányja-veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát?

Nem adja az más egyébnek:
Kara István őkelmének,
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsőben rengette.

Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy köcsög aludttejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül,
Megélek én a lány nélkül.

Elemzés címszavakban:

- káposztát főz: időszerű, illetve Tejút = életfa szimbólum:




- a kontyot sem kell magyarázni:


- hányja-veti... az András és Katalin napi szerelemvarázslásra utal

Kik a szereplők:
- Varga(né): Virág, világ..
- Varga Zsuzsa: Világ szusz(a) - szusz=lélegzet=lélek
- Kara István : Kele, kél, kará(csony), /fekete kazakul= kara/; István = égi korona  (a koronát is meg szokták személyesíteni: őfelsége, őkelme a Szent korona)

A történet szerint a virág nő, aki világra hozta a kicsi világot (fényt), már csecsemőkorában odaígéri a karácsonykor újjászülető fénynek (aminek szinonimája lehet a Szent Korona is.)


Az utolsó versszak egészében érdekes, az András napján kezdődő böjtre utal: hiszen csak aludttejet eszek (Tejút energiát), persze hogy kanál nélkül, megélek én a lány nélkül... azaz férfi oldalról nincs ideje a lányokra való figyelésnek. :-)



2.

Hőc, hőc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
hárman meg a csikóra.
Szénát, zabot a lónak,
Abrakot a csikónak.

Ketten ülünk egy lóra - hiszen a Nyilassal szemben az Ikrek található. De a csikóra miért ülünk hárman, ha az gyengébb állat? Mert bizonyos értelemben még közelebb áll a születése révén a teremtéshez és mert a három nem eggyel több, mint az Ikrek kettőse, hanem maga az egy, három minőségben úgy mint, test,lélek, szellem. Ezért kell étellel táplálni a lovat, de másféle abrakkal - belső parázzsal, tűzzel a táltoscsikót.



3.
Kipp, kopp, kalapács,
Kicsi kovács, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Arany szeggel szegelek.
Uccu pajtás, kapj fel rája,
Úgy is te vagy a gazdája.

Érdekes a kérdező attitűdje. Felmerül a kérdés, hogy magától nem látja, hogy a "kicsi kovács mit csinál?" Bizony nem! Mert a kicsi kovács a "fényló" lelkületén dolgozik (akár most mi, magunkon)... és biztatja a kérdezőt, induljon el végre saját útján, hiszen ő maga (is) e ló gazdája.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése