Esszénus azonosulás a vízzel

"Az esszénusok úgy gondolták, hogy a természetben lévő víz körforgása ugyanaz, mint a vérkeringés az emberi testben. Tudták, hogy az összes élőlény és azok táplálékai nagyrészt vízből állnak, ami szintén alapvető fontosságú a Föld élete szempontjából. Meg voltak győződve arról, hogy a tökéletes élő szervezet a vér minőségétől függ, és hasonló módon a kitűnő fizikai állapot a víz kiváló minőségétől függ.

Ebben az egyesülésben megvizsgálták a természetben előforduló összes vizet, a folyók, a patakok vizét, az esővizeket, a fákban és növényekben lévő nedveket (és így tovább), és ezekből egyértelműen megállapították az egységet az emberi test nedvei, és az égitestek vizei között, melyek által lehetségessé válik, hogy az áramló vér eljusson a test bármely részébe, vagy vissza tetszés szerint.

Az esszénusokat ez a felismerés képessé tette arra, hogy számos más módon meggyógyítsák azt, amit különben csak orvosoltak, hosszú és fáradtságos kezelés mellett. Ez volt az egyik oka annak, hogy az esszénusoknak akkora volt az önuralmuk, és szinte hihetetlen az immunitásuk a fájdalmakkal szemben." 

                                                        Edmond Bordeaux Székely: A biogenetikus élet

A gyakorlat tehát egyszerű: helyezkedjünk el kényelmesen törökülésben vagy lótuszülésben. Csendesítsük el gondolatainkat és pár légzés erejéig tekintsünk a homlokunk közepére. Ne a szemünkkel, hanem "belső látásunkkal" tegyük ezt. Majd pár légzésünket kövessük figyelemmel, milyen hideg érzetek keletkeznek  orrunkban belégzéskor és milyen meleg érzetek kilégzéskor. 

Ezek után terjesszük ki gondolatban belső valónkat a "kint" felé, és érezzük magunkon az aktuális időjárást, a párát, ködöt, esőt. Legyünk hálásak érte, az élet megújulásának lehetőségéért. Váljunk képzeletben mi is e megújulás részévé, váljunk a kinti vizekkel eggyé. Végezetül figyeljünk újra a légzésünkre.